Sziasztok
Rég meséltem a terhességről (valahogy nem esik számra a várandósság szó, de a terhességet nem gondolom negatív szóként 🙂 ) Az első trimeszter mint meséltem is, nem volt egyszerű. Sok émelygés, hányinger, gyomorégés. Egészséges étkezés helyett, sok szénhidrátot ettem, mert azoktól nem voltam rosszul. Edzeni semmi erőm nem volt, mert folyton fáradt voltam és inkább aludtam. Emellett folyton idegeskedtem. A mai világban sajnos az a normális, hogy tudomást sem vesznek rólad, ha nem töltöd be a 12 hetet. Vagy mindenki csak azt mondja, hogy “ugyan még bármi lehet”, “jaj még inkább nem mond senkinek”. Mindenki csak a negatív megjegyzésekkel jön. A szüleimnek nagy türelmük volt, ők biztattak folyton, hogy pozitívan kell hozzáállni és rosszra nem szabad gondolni. De nagyon nehéz volt, mert még ha utána is olvasol, tényleg mindenütt az van, hogy inkább ember számba se vedd magad vagyis a babát, és inkább még csak ne is örülj neki. Szerintem ez nagyon gáz. De sajnos nagyon befolyásol. Már nagyon szerettem volna ezt a babát. Persze már az első pillanattól ő lett a mi szerelmünk, és nem bírtam volna elviselni, ha már nem lett volna. Szóval még jobban rá-stresszeltem, hogy “csak nehogy baj legyen.” Végül persze nem lett semmi baj. Ahogyan a második trimeszter elkezdődött egyik pillanatról a másikra elmúltak a rosszul létek. Persze én itt is folyton aggódtam, mert olyan volt a második trimeszter eleje, hogy hasam az nem nagyon volt, tök jól éreztem magam, és semmi “tünet nem volt. ” A baba mozgása még nem volt érezhető. Így például sikerült párszor úgy kikelnem az ágyból, vagy kiszállnom a kocsiból, hogy a fejemhez csaptam, hogy “úristen szegény baba… de hisz én terhes vagyok és miért mozgok így..?!” Szóval néha megfeledkeztem arról, hogy jobban vigyázzak magamra. De Karácsonykor a kis hölgy úgy döntött, hogy ideje úgy mozognia, hogy más is megérezze. 🙂 Azóta öröm és boldogság és elszálltak az aggódós percek. Teljesen megnyugtat az amikor rugdos, mocorog, vagy csak érzem hogy “lakberendez”. Ahogy elkezdtem érezni a mozgását volt az a pont, amikor egy hatalmas adag aggódást és stresszt el tudtam engedni. Egyre inkább érezhető és egyre többször hogy mozog. Aki még nem volt anyuka, annak mondom hogy ez a mozgás nem olyan hogy érzel egy rúgást és onnantól kezdve mindennap érzel egy rúgást. Mert hogy én erre vártam. Inkább olyan mintha egy kis halacska vagy pillangó lenne a pociban. Épp hogy érezhető, rá kell koncentrálni, hogy az elején érezhető legyen és szerintem nem sok köze van a rúgáshoz az elején. 🙂 Most már Áron is érzi nálunk és ő is nagy élvezettel tapogatja. 🙂
Szép napot mindenkinek
Szandra
Hozzávalók:
- 1 nagy paradicsom
- 1 darab tortilla lap
- 1 marék vörösbab konzerv
- 1 marék gomba
- 2 tojás
- bazsalikom (fűszer)
- olívaolaj/kókuszolaj
- pár csepp balzsamecet
Elkészítés: (Ha jó nagy serpenyőt veszünk elő, akkor mehet egyszerre az összes hozzávaló pirítgatása)
- A paradicsomot vágjuk vastagabb szeletekre. Szórjuk meg mindkét oldalát bazsalikommal. A serpenyőben közben melegítsünk olajat.
- Tegyük rá az olajra a paradicsomokat, és süssük amíg puhák nem lesznek. Forgassuk meg többször.
- A tortilla lapot vágjuk hosszú csíkokra, pirítsuk meg mindkét oldalukat az olajon.
- A vörösbab konzervet és a szeletekre vágott gombát is melegítsük át a serpenyőben.
- Süssünk meg 2 tükörtojást.
- Én pár csepp balzsamecetet tettem a babra és a gombára, mikor már a tányéron voltak (kb 4 csepp összesen – egy véletlen ráment a tojásra is 🙂 ). Kicsit átforgattam őket. Nem kell sok mert elveszi a hozzávalók ízét.
Based on 1 Review(s)
