A mai poszt mellé a személyes bejegyzést gondoltam. 🙂
Én Galgagyörkön nőttem fel, innen jártam középiskolába és főiskolára is. Kamaszkorban nagyon sokat panaszkodtunk,
hogy “itt nincs sehová menni”, “nem lehet semmit csinálni”. Aztán teltek-múltak az évek, bejött Áron a képbe.
Beköltöztünk Pestre, mert mégis csak együtt akartunk lenni, mindenfajta szülői felügyelet nélkül és szórakozni járni.
Két évet laktunk Pesten, mialatt mindketten rádöbbentünk, hogy a “diszkós” korszakaink véget értek, és nem hiányzik nekünk a bulizás.
Helyette viszont többet ért egy összebújós este, egy jó film, egy szuper forró csoki, vagy csak ha leugrottunk a Balcsihoz fürdeni egyet.
Igazából arra is rájöttünk, hogy már jobban szeretünk aludni, mint éjszaka kimenni bulizni. Mindketten jártunk azért bőven korábban, szóval az is lehet, hogy csak meguntuk. Helyette viszont rengeteget jártunk enni Pesten. Felfedeztünk szuper helyeket mint a Bors és Gömböc, és mindig újabb és újabb ízvilágokat próbáltunk ki. Aztán úgy döntöttünk elég az albérletből, pénzkidobás és amúgy is az építkezésünk mellett szeretnénk lenni. A telket ugye Galgagyörkön azért választottuk, mert Apukám mondta hogy “csak nézzétek meg azt a helyet”, mi pedig megnéztük és azonnal beleszerettünk. Szóval nem gondolkodtunk továbbiakban, csak megvettük. Most pedig már augusztus vége óta Galgagyörkön
lakunk egy lakásban. Külön is vagyunk, a szülők mégis elérhető távolságban, az építkezés közel van de mégis van saját kis nyugi pontunk.
Aztán sorban értek a meglepetések. Áront úgy képzeljétek el, mint aki sosem áll fel a számítógép mellől, aki imádja a pezsgést és pörgést maga körül, és eleve az egész életét termékek és technika köré szervezi és gondolja.
Nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fog egy faluban úgy egész egyszerűen “élni”. Sohasem befolyásoltam, mindig ráhagytam minden központi kérdés eldöntését, mert nem akartam, hogy később megbánja. Meg mindig is igyekeztem fenn tartani a klasszikus női-férfi szerepeket. Szóval Áron most már igazi Galgagyörkivé vált, és azt hiszem kimondhatom, hogy másképp látja az életet.
Nagyon keveset ül gép előtt, sokat megyünk sétálni, és sokkal jobban érzi magát a természetben. Észrevesz olyan apróságokat amiket előtte nem, hogy “milyen szépen hullanak a levelek”, meg “milyen szép a naplemente”.
Mindenkivel elbeszélget, és rájött hogy mennyire nem szereti a városi emberek távolságtartását. Mindenkivel van témája, és imádja az itteni embereket. Szerinte segítőkésszebbek, és kedvesebbek.
Korábban csak nagyon drága termékeket tudott értékelni. Most már látja azt is, hogy nem egy terméktől lesz boldog az ember. Egyre inkább belelendül a fizikai munkákba, amin ő is meglepődik, hogy mennyivel jobban kikapcsolja, mintha csak játszik a gépen. Szóval ahogy páran már mondták nekem, igazi galgagyörki lett, látszik rajta hogy élvezi az itt létet, és maximálisan beilleszkedett. Szóval, hogy “ilyen fiatalon miért költöztünk falura?”
Azért mert az élet a naplementéről, a friss levegőről, a hatalmas sétákról, -azaz az apró dolgok értékeléséről – és az emberi kapcsolatokról szól és erre mindketten nem is olyan régen döbbentünk rá.
Hozzzávalók kb. 35 darabhoz:
Égetett tészta:
- 100 g víz
- 100 g vaj
- fél tk. porcukor
- fél tk. só
- 100 g liszt
- kb. 2,5 tojás
Vaníliapuding:
- 1 tasak Dr Oetker vanília puding
- 500 ml tej
- 3 ek cukor
Csokoládészósz:
- 150 g étcsokoládé
- 250 ml habtejszín
1. Az égetett tésztához a vizet, a vajat, a porcukrot és a sót egy lábasban feltesszük a tűzhelyre, és felforraljuk. Ekkor belekeverjük a lisztet, majd kb. 1-2 percig kevergetjük a tésztát: akkor jó, amikor elválik az edény falától. Ez gyakorlatilag azonnal bekövetkezik, amikor belekeverjük a lisztet: a tészta szépen összeáll. Egy percig tovább kevergetjük, majd levesszük a tűzhelyről. Pár percig hűlni hagyjuk: nem szabad a forró tésztához hozzáadni a tojásokat, mert rögtön megsülnének.
2. A pár perces hűtés után beledolgozzuk a tojásokat a tésztába. Nagyon lényeges, hogy a tojásokat egyenként dolgozzuk bele, és mindig akkor adjuk csak hozzá a következő tojást, amikor az előzőt már tökéletesen felvette a tészta. A tojások hozzáadásánál figyeljük a tészta állagát: a tésztának pont habzsákkal adagolható állagúnak kell lennie. Tehát legyen már könnyen keverhető, de még túl folyós, mert különben nagyon szétterülnek a fánkok, és laposak lesznek. Én ezt az állagot két és fél tojás hozzáadása után értem el – a harmadik tojást felvertem, de csak a felét adtam hozzá.
3. A tésztát habzsákba töltjük, és sütőpapírral bélelt tepsire diónyi halmokat nyomunk belőle. A tésztahalmok között 3-4 cm távolságot kell tartani, mert sokat fognak nőni sütés közben.
4. A tésztát 180°C-ra előmelegített sütőben sütjük 15 percig, majd 150°C-ra csökkentjük a sütési hőfokot, és így sütjük még 10 percig. Közben nem szabad kinyitni a sütő ajtaját, mert különben összeesnek a szépen megnőtt fánkok. Úgy ellenőrizhetjük, hogy megsültek-e a fánkok, hogy megkocogtatjuk az aljukat, ha kongó hangot hallunk, akkor készen vannak.
5. A pudingot elkészítjük az előírás szerint majd hagyjuk kicsit hűlni.
6. A vaníliapudingot sima csöves habzsákba adagoljuk, a habzsák csövét az egyik tésztapuffancsba szúrjuk, és megtöltjük a krémmel az üreges belsejét. Ugyanígy töltjük meg a többi tésztapuffancsot is.
7. A csokiszószhoz a tejszínt forrásig melegítjük, majd beledobjuk az apróra tört étcsokoládét is, és egyneművé keverjük. A vaníliakrémmel töltött puffancsokat csokiszósszal nyakon öntve tálaljuk.
Based on 1 Review(s)
